Anya vagyok, és a legmenőbb szuperképességgel rendelkezem: feszültséget szívok el. Mitől olyan nagy dolog ez? Most elárulom.

Vegyünk egy egyszerű példát. A porszívó elnyeli a piszkot, aztán egyszer megtelik, és ki kell üríteni. Egyszerűen kivesszük a porzsákot, majd beleborítjuk a tartalmát a szemetesbe. Teljesen egyértelmű, hogy amíg nem ürítem ki a zsákot, addig nem is működik, nem tud több piszkot magába szippantani. 

Nézzünk egy másik porszívót, egy olyat, ami koszt és piszkot szív magába, de csillogó színes üveggolyókat, illatos virágszirmokat és drágaköveket ad ki helyette. Igazából bármennyi szemetet magába fogad, minél több a piszok, annál több a virágszirom. Ezt a porszívót nem kell üríteni, porzsákja egy egész életen át gyűjti a koszt, és mégis mindig csak virágokat és drágaköveket szór. 

A kisbabák sírása, fájdalma, betegsége hívja elő az anyáknak ezt a képességét. Minden, ami rossz nekik, és még nem tudják, mit tehetnének, hogy jobb legyen, azt az anyukák átveszik, elnyelik és átalakítják, mint a porszívó a piszkot, és valami olyat adnak, ami segít a babáknak, ami megnyugtatja őket. Amikor sírnak, mosolyt kapnak és ölelést, hogy érezzék, jobb lesz; ha betegek, az anyák nem esnek kétségbe, azonnal nyúlnak a gyógyszerért határozottan, hogy a babák lássák, érezzék, anyukájuk kézben tartja a dolgot, és a láz elmúlik. Nekik nem kell félni, nem kell izgulni, ezt anyukájuk mind elnyeli, annyiszor amennyiszer csak igénylik, és mindig biztonságot kapnak helyette. 

Ez a feszültségelszívó szuperképesség egy létező jelenség a pszichológiában, az anya konténer funkciójának hívják. Többek között Wilfred Bion pszichoanalitikus is foglalkozott a kérdéssel. Bion elmagyarázza, hogy a baba képtelen arra, hogy erősebb élményeit feldolgozza, ezért ezeket az anya felé továbbítja azzal a céllal, hogy ő kezelje ezt helyette. Az anya pedig befogadja ezeket a kezelhetetlen érzéseket, legyen az bármi, például a sírás, mert fázik vagy éhes, esetleg fáj valamije. Ezek mind szörnyű megpróbáltatások egy csecsemő számára. Az anya visszajelzi babájának, hogy érti a negatív érzéseket, és azt is, hogy mi az oka, és hogy képes azt kezelni. Az anya konténer funkciója tehát azért van, hogy megkönnyítse a csecsemő mindennapjait, továbbá ezzel megmutatja, és így szépen lassan meg is tanítja babájának, hogyan tudja majd magát megnyugtatni.

Az én porzsákomat is néha ki kell üríteni, ezért szoktam sírni a zuhany alatt, üvölteni a párnába, táncolni főzés közben, csokit enni a WC-ben, inni egy pohár bort este, mikor mindenki alszik, panaszkodni a barátnőmnek, és merengeni azokon az időkön, amikor bármit megtehettem. Igen, mert néha elfáradok, néha nincs kihez szólni, nincs kivel nevetni, táncolni, önfeledten szórakozni… Hiányzik, de tudom, lesz még ilyen, csak most egy kicsit még szuperhős vagyok. 

Felhasznált irodalom:

Malone, J. C., & Dayton, C. J. (2015). What is the container/contained when there are ghosts in the nursery?: Joining Bion and Fraiberg in dyadic interventions with mother and infant. Infant Mental Health Journal, 36(3), 262-274.

Fonagy, P. & Target, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek: a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat.