Egy baba születésekor, ha az apák testében nem is, de lelkében hasonlóan komoly változások történnek, mint az anyák lelkében. Fontos, hogy ezt az anyukák is lássák. Fontos, hogy megértsük a másikat, hogy megértsük egymást. 

Míg a történelem folyamán az anyaszerep – annak több szempontból való kötöttsége miatt – többé-kevésbé változatlan volt, nem mondható el ugyanez az apaszerepről. Napjainkban egy „új típusú” apaság van kibontakozóban, aminek főbb jellemzői, hogy az apa sokkal jobban bevonódik a folyamatba, már a terhességtől kezdve, amennyiben lehetőség van rá, jelen van a szülésnél, majd a gyerek fizikai és lelki szükségleteinek kielégítésében is részt vesz, így a gondozási feladatok nem csak az anyára hárulnak. Napjainkban azzal kapcsolatban is történtek kutatások, hogy nem csak az anyákban, hanem az apákban is – bár nem ugyanakkorra mértékben, de - hasonló mintázatú hormonális változások zajlanak, már az anya terhessége alatt, de a gyermek születése után is. Sőt vannak adatok már arról is, hogy a traumatikus szülések után jellemző poszttraumás stressz zavar – amelynek tünetei pl. a rémálmok, saját testtől való idegenkedés, folyamatos készenléti állapot vagy bénító szorongás – nem csak az anyukáknál, hanem apukáknál is kialakulhat abban az esetben, ha az apa jelen volt gyermeke megszületésénél.

Így láthatjuk, hogy újabban az apukák is óriás részt vállalnak, nekik is sok dolgot kell helyretenni magukban, és nekik is bele kell rázódniuk új apaszerepükbe. Ne felejtsük el, hogy amellett, hogy végignézik szerelmük testi és lelki átalakulását, sokan végigélik vele a szülés fájdalmait, majd látják sokszor az elveszettséget, a kialvatlanságot, elviselik az ezzel járó türelmetlenséget, hatványozottan nehezedik rájuk a családfenntartó szerepe is, ami sokukat rendkívüli módon nyomaszt, csak ők erről nem beszélnek. Sokan azt érzik, hogy ők most itt végképp nem kezdhetnek el „nyavajogni”, nekik most erősnek kell lenni, gyermekük anyját kell támogatni, ők most itt mellékszereplők. Mindeközben pedig ugyanúgy dolgoznak, és az eddig megszokott munkán kívüli otthoni regenerálódási időben, most amikor hazamennek, kezdődik a „második műszak”. Ilyenkor mondhatjuk, hogy örüljenek, hogy végre a családjukkal lehetnek, és ők örülnek is. Ugyanúgy, ahogyan mi is örülünk, hogy egész nap a kisbabánkkal lehetünk… ☺

No és akkor hová tűntek a tejfakasztók? Az „új típusú” apaság, és ezen belül is elsősorban az apás szülések egyik hozadéka az lett, hogy kezd kiveszni a „tejfakasztó” intézménye. Az apukákat is elképesztően leterheli a szülés, utána kicsit ők is „másállapotba” kerülnek, ma már több intézményben mód van arra, hogy a szülést követően is családjukkal maradjanak, így eszükbe sem jut, hogy azok után, hogy látták, a szülés során min ment keresztül a szerelmük, és látják, hogy utána is elkél a segítség, elinduljanak szülés után egy jót inni a haverokkal. 

Forrás:

Csabina-Etényi Zs. (2019). Az apaság történeti vetületben. Varga K., Andrek, A és Molnár J. E. (Szerk.). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében (187- 198. old.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Storey, A. E., Noseworthy, D. E., Delahunty, K. M., Halfyard, S. J., & McKay, D. W. (2011). The effects of social context on the hormonal and behavioral responsiveness of human fathers. Hormones and Behavior, 60(4), 353-361.

Szemerey M. (2019). A pre- és perinatális időszak traumái: kit hogyan fenyeget a túlterhelődés a várandósság, a szülés-születés és a posztpartum időszak során? Varga K., Andrek A. és Molnár J. E. (Szerk.). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében (338-354. old.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.