Van úgy, hogy azt érzed, mindent megtettél, hogy felkészülj kisbabád érkezésére, most mégis tanácstalanul, és bizonytalanul tapogatózol a sötétben.
Azt hitted, mindent elolvastál, mindennek utánajártál, mindenkit kikérdeztél. Voltál szülésfelkészítőn, szülés utáni felkészítőn, baba elsősegély tanfolyamon, babamasszázs tanfolyamon, szoptatási - és hordozási tanácsadáson, elolvastál számtalan babagondozási tanáccsal kapcsolatos cikket és könyvet. Volt egy elképzelésed arról, hogyan szeretnéd csinálni, és hogy hogyan nem szeretnéd csinálni. Most azonban mégis minden a feje tetejére állt. Mintha semmit nem is készültél volna, mintha semmit nem is tudnál, és mintha semmit nem is határoztál volna el.
Julian Rotter amerikai pszichológus, terápiás tapasztalatai során megfigyelte, hogy az emberek tipikusan két csoportba sorolhatóak, így léteznek a belső kontrollos és a külső kontrollos személyek. Nagyon leegyszerűsítve, akik külső kontrollos személyiséggel rendelkeznek, azok legtöbbször úgy érzik, hogy nagymértékben ki vannak szolgáltatva a körülményeknek és a körülöttük lévő embereknek, nem érzik úgy, hogy az ő kezükben lenne az irányítás, ezért annyira nem is szoktak előre tervezni, előre készülni. Ezzel szemben a belső kontrollos típusba tartozók, szeretnek mindent kézben tartani, és azt gondolják, vagy azt érzik, hogy mindenre fel is lehet, és fel is kell készülni, hiszen nagyjából minden rajtuk múlik.
Ha Te sok-sok utánajárással, és aprólékos tervezéssel készültél babád érkezésére, feltehetően inkább belső kontrollos személyiségtípus vagy. Ebben az esetben nagyon nehéz lehet elfogadnod, hogy vannak rajtad kívülálló, tőled független körülmények, amiket nem tudsz irányítani. Így nem (volt) túl jó hír számodra, hogy a gyermekágyas időszak egy extrém módon kiszámíthatatlan időszak, de az azt követő, kisgyermekes lét sem annyira előre tervezhető, és kontrollálható.
Fontos azonban, hogy ne éld meg kudarcként azt, hogy aktuálisan azt sem tudod, hogy merre van az előre, és azt érzed, hogy minden igyekezeted ellenére itt állsz elveszetten, és még életedben nem voltál ilyen tanácstalan, annak ellenére, hogy Te megpróbáltad ezt előre elkerülni. Ez teljesen természetes.
Hiszen honnan tudhattad volna előre, hogy milyen lesz kisbabád vérmérséklete? Honnan tudhattad volna, hogy ha végre azt érzed, kezded őt kiismerni, ugyanarra a dologra másnap már egészen máshogy fog reagálni? Honnan is sejthetted volna, hogy ilyen gyakran kell újratervezned, hiszen amikor nagy nehezen eljuttok odáig, hogy valami, mintha már működne, akkor ismét lesz egy új szokása, képessége, ami mindent felborít? Honnan tudhattad volna előre, hogy Te hogyan fogod tudni majd kezelni őt, hogyan fogsz tudni majd reagálni rá? Miként fogsz érezni? Milyen lesz anyának lenni?
A nagycsaládok együttélésének felbomlásával az újdonsült anyukák mindenféle minta nélkül maradtak. A lányok, a nők az emberiség története során, már az ősközösségektől kezdődően, mindig megfigyelhették, megtanulhatták a körülöttük lévőktől, hogy amikor majd rájuk kerül a sor, mire kell figyelniük, mit, hogyan kell majd csinálniuk. Ez ma már igen ritka, így minta híján teljesen érthető, hogy a leendő anyukák különböző platformokon és különböző szakemberektől próbálnak meg tájékozódni.
Ez az egész folyamat azonban ahhoz hasonlítható, mint elvégezni egy iskolát, egyetemet, majd aztán élesben ott teremni a szakmai gyakorlaton, vagy az első munkahelyen. Azt érzed, hogy semmit sem tudsz, és igazából most kezded tanulni a szakmát. Az orvos sem a könyvekből tanul műteni, és a leendő bírónő sem az egyetemen tanulja meg, hogy az előtte lévő konkrét ügyet hogyan ítélje meg. Ha az orvos gyakornokként nem figyelhetné meg, hogyan végzi el a műtéteket az osztályvezető főorvos, vagy a bírósági gyakornok nem tanulmányozhatná, hogyan illeszti az élet eseményeit a gyakorlott bírónő a paragrafusok alá, minden bizonnyal nem feküdnél be egy kezdő orvos kése alá, vagy bíznád a rólad való ítélkezést egy friss jogászra. Emellett azonban sem az orvos, sem a jogász gyakornok nem a műtőben vagy a bíróságon hall először a szikéről vagy a Polgári Törvénykönyvről. Mint minden szakmában, így különböző új szerepeinkben, az anyaszerepben is, van egy legelső időszak, amikor még kezdő vagy, és amikor még teljesen rendben van, hogy bizonytalan vagy. Valahogy azonban muszáj elkezdened, és mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert.
Új anyaszereped kezdeti időszakában még csak ismerkedsz a babáddal, ő pedig veled, tanuljátok egymást, hangolódtok egymásra, és ez teljesen változó, hogy kinél meddig tart.
Szeretnénk, ha tudnád, hogy mindenképpen jól tetted, hogy készültél, hogy tájékozódtál, és ne érezd, hogy hiába volt! A megszerzett tudást azonban mindenképpen kezeld rugalmasan, tudásod tárházaként, amiből néha-néha előveszel ezt-azt, de ami mellett folyamatosan igyekszel babádat is figyelni, hiszen őt is tanulnod szükséges annak érdekében, hogy megtaláljátok a közös megoldásaitokat!
Felhasznált irodalom: C. S. Carver és M.F. Scheier (2006): Flow. Személyiségpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.