A kártyákon lévő képek nagyon finoman, mintegy pöccintésre beindítják gondolatainkat, amik – ha hagyjuk –, csak úgy cikáznak, jönnek maguktól, és talán saját magunk is meglepődünk, hogy miket találunk odabent. 

Az OH kártyákon apró festmények találhatóak. Nincsen benne semmi ördöngösség, ugyanúgy, ahogyan egy falon lévő festmény esetében, ránézel, majd akarva, akaratlanul, eszedbe jut róla valami. Ha adsz magadnak egy kis időt, és szabadon engeded a fantáziádat, hagyod, hogy jöjjenek a gondolatok, arról, ami eszedbe jutott, eszedbe jut még valami. És arról még valami, és arról is, és így tovább. Majd fél perccel később, a festményt néző emberek mindegyike egészen máshol fog járni gondolatban. Mindenki a saját világában értelmez. Azzal pedig, hogy engedjük szabadon folyni a gondolatainkat, bekukucskálunk saját világunkba, picit közelebb kerülünk önmagunkhoz. Ezt - ahogyan engedjük gondolataink áramolását mindenféle megkötés nélkül -, hívják szabad asszociációnak, és ez az OH kártya módszerének az alapja. 

Már Freud is ezt a módszert alkalmazta pszichoanalízise során, miután rájött, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy páciensei hipnózis útján újra átéljék gyermekkori vagy későbbi emlékeiket, traumáikat ahhoz, hogy jobban érezzék magukat. Elegendő, ha módosult tudatállapot nélkül, elkezdenek mélyre ásni magukban. Freud elsődleges célja terápiája során ugyanis a tudatalatti feltárása volt. Úgy tartotta, hogy a mélyen bennünk lévő, de valami miatt általunk mégsem ismert, emlékek, gondolatok, indulatok, megoldások, meg nem nevezett érzelmek felszínre kerülése segíti hozzá pácienseit a gyógyuláshoz. Ezért amikor ezt a szabad asszociáció módszerének segítségével igyekezett elérni, arra bátorította klienseit, hogy csak beszéljenek, beszéljenek és beszéljenek. Gondolkodás nélkül, csak mondják és mondják. Akármennyire kellemetlen, zavarba ejtő, esetleg teljesen értelmetlen(nek tűnik), ami eszükbe jut, csak hozzák fel a felszínre, és tudatosítsák azzal, hogy kimondják. 

Az OH kártya ennek a szabad asszociációnak az elindításában segít. A kártyákon lévő képek nagyon finoman, mintegy pöccintésre beindítják gondolatainkat, amik – ha hagyjuk –, csak úgy cikáznak, jönnek maguktól, és talán saját magunk is meglepődünk, hogy miket találunk odabent. Ezzel a magunkra csodálkozással közelebb kerülhetünk saját belső világunkhoz, és ez segíthet tisztázni olyan kérdéseket, amikre már nagyon régen keressük a választ, vagy még  valójában fel sem tettük, mert csak annyit éreztük, hogy valami nem stimmel, valami nem jó.

A kártyák kombinálhatók szavakkal is, ha éppen az a cél, hogy kijelöljünk egy ösvényt, amin elindulunk, vagy kapaszkodót keresünk, esetleg szükségünk van még egy pöccintésre. Ezen kívül egyre több tematikus kártyacsalád jelenik meg, vannak olyan kártya csomagok, amiken portrék vannak, születtek olyanok, amik mítoszok vagy mesék képeit örökítik meg, vannak absztrakt festményeket ábrázolók, és még jó néhány. Mindig azt alkalmazhatjuk, ami az adott témához, vagy feladathoz, amivel dolgozunk, a legjobban köthető. 

A kártyákat alkalmazzák trénerek, pedagógusok, szociális segítők, pszichológusok, HR területen dolgozók, de használhatjátok Ti is, akár otthon is, játékként, de egészen mély beszélgetéseket is képesek elindítani akár barátokkal, akár családtagokkal. Gyerekeknek vagy érzelmeiket nehezen kifejező felnőtteknek különösen hasznos lehet. 

Nézzétek meg Facebook oldalunkat, ott időről időre posztolunk Nektek rövid kis ’anyahangoló OH gyakorlatokat’! ☺