Egy baba érkezése a családba meglehetősen nagy változást jelent. Felborul az addig kialakult egyensúly az életedben és próbálod, immár anyaként, újraépíteni azt. Mire érdemes ilyenkor figyelni?

Az emberek arra törekednek, hogy életük során fenntartsanak egy bizonyos testi-lelki egyensúlyt, amely gyakorlatilag a megelégedettség állapotával egyezik meg, vagy akár hívhatjuk boldogságnak is.

A gyerek születése előtt vannak akik minden hétvégén összejönnek a barátokkal, és jókat beszélgetnek, felszabadultan buliznak, akadnak olyanok is, akik egy jó könyvvel a kezükben egy egész hétvégén át képesek a kedvenc fotelükben bevackolva olvasni, vagy egyszerűen csak párjukkal kettesben kirándulni, filmet nézni, finomakat főzni és jókat enni. Legtöbben megtalálják a módját annak, hogy fenntartsák az egyensúlyt az életükben, tudják, hogy milyen szükségleteket kell ahhoz kielégíteni, hogy ezt az állapotot elérjék, és fenntartsák. Ez az egyensúly azonban az életben történő változások következtében kibillenhet, nem lehet állandó, így ha meg akarjuk tartani, vagy újra akarjuk építeni, akkor alkalmazkodnunk kell a változásokhoz.

Egy baba érkezése a családba, és az a tény, hogy egy újabb szereppel - nem is akármilyennel -, hanem az anyaival bővül eddigi életünk, meglehetősen nagy változást jelent. Kezdő anyaként sokáig nem is találjuk a talajt  a lábunk alatt, vagy nem tudjuk, milyennek kellene lennie ennek az új helyzetnek. Eddig olyan simán ment minden, ha olvasni akartál olvastál, ha bulizni akartál buliztál. Ezeket talán most is megteheted, de csak akkor, ha egy fontosabb dolgot befejeztél, kielégítetted kisbabád minden felmerülő szükségletét, vagyis előállt az új egyensúly: ha kis picurkád eleget evett, aludt, nincs tele a pelus, és még a közös játék is megvolt, akkor lehet olvasni vagy bulizni, persze, ha addig helyetted valaki tud vigyázni rá. Amikor pedig néha úgy alakul, hogy minden adott lenne, van egy szükséglet, ami jobban szolgálja az egyensúly fenntartását, mint a bulizás vagy az olvasás, ez pedig az alvás. (Az alvás fontosságáról és a kialvatlanság elleni küzdelemről itt olvashatsz bővebben.)

Nézzük meg, mi lehet ennek az oka. Vannak dolgok, amiket nem azért teszünk meg, mert mi úgy szeretnénk, hanem azért, mert azt gondoljuk, ha mindent úgy csinálunk, ahogy mások szerint kell, akkor jobban elfogadnak minket. Egy újdonsült anyukának pedig nagyon fontos, hogy tartozzon valahová, és elismerjék őt, még akkor is, ha mást csinál, mint, amit legbelül érez. Lehet, hogy csak azért nem viszed bölcsibe a gyerekedet, mert a körülötted élők ezt ellenzik, miközben tudod, hogy neked is és a gyereknek is sokkal jobb lenne, hiszen ő vágyik más gyerekek társaságára, te pedig más felnőttekére, de ezeket a gondolatokat elnyomod magadban, megszakítod azokat a belső folyamatokat, amik elősegítenék azt, hogy úgy cselekedj, amit igazán akarsz, amilyen valójában vagy. Ez bármilyen más döntésedre igaz lehet a gyerekkel kapcsolatban, például mindig magadra kötöd, pedig nem szeretnéd, csak minden barátnőd ezt csinálja, vagy pont, hogy hordozni szeretnéd, de nem teszed, mert anyukád szerint a baba aludjon csak a kiságyában. Nem adsz neki cumit, mert mindenhol azt olvasod, hogy nem tesz jót, holott tudod, hogy megnyugtatná, és nem is gondolod azt, hogy ez probléma, vagy a családból mindenki nyomja a cumit a gyerek szájába, míg te nem mersz szólni, hogy ezt nagyon nem szeretnéd. Ebben az új helyzetben, amikor egy babával bővül a család, és te nem úgy cselekszel, ahogy azt szíved szerint tennéd - aminek lehet, hogy nem is vagy tudatában -, akkor folyamatosan megszakítod önmagad, nem sikerül felszínre hoznod az igazi énedet, elnyomod az ösztöneidet, és ez lehetetlenné teszi, hogy kialakítsd az új testi-lelki egyensúlyt, azt az állapotot, ami szükséges ahhoz, hogy magadat felvállalva felszabadultan válj anyává. 

Fritz Perls, a 20. században működő német pszichológus, szerint az ember, és valójában minden élőlény az úgynevezett homeosztázis folyamata révén tudja működését fenntartani. Ez lényegében azt jelenti, hogy szükségleteink kielégítése kell ahhoz, hogy egyensúlyban tudjuk tartani magunkat, viszont a változó körülmények hatására ezek a szükségletek alakulhatnak, bővülhetnek, így nekünk is alkalmazkodnunk kell, hogy megadhassunk magunknak mindent, amire szükségünk van, ahhoz, hogy életünket kiegyensúlyozottan élhessük.

Perls azt mondja, hogy nagyon fontos a határaink védelme. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell mi az, ami hozzánk tartozik, mi az, ami tényleg a saját véleményünk vagy a saját döntésünk, hiszen megtehetjük, hogy gondolkodás nélkül elfogadunk tanácsokat, szó szerint bekebelezzük, és a sajátunkként alkalmazzuk, de valójában mindig csak egy oda nem illő darab marad a személyiségünkben, vagy valami olyan zavaró tényező, ami nem engedi, hogy testünk és lelkünk egyensúlyban legyen. Egy kis oda nem illő darabka, épp az a cumi, amit valójában nem akarsz odaadni, az a hordozókendő, amitől kiráz a hideg, ha ránézel, az az intelem anyósodtól, hogy nehogy tápszerrel etesd, és az a sok megszámlálhatatlan kéretlen tanács, vélemény, amit nem mersz nem megfogadni. Ezeket mind meg kell próbálni elengedni, mert nem a te részed, valójában csak gátol abban, hogy kiteljesedj, hogy úgy fejezd ki magad anyaként, ahogy az neked jól esik, hitelesen, meggyőződve, őszintén, belülről. Védd a határaidat, és picit könnyebb lesz egyensúlyoznod az anyaság libikókáján. 

Felhasznált irodalom: Perls, F. (2004). A Gestalt - terápia alapvetése. Ursus Libris.