A szülés és születés egy meghatározó esemény az édesanya és kisbabája életében. A várandósság kilenc hónapja után az anyukák izgatottan készülnek babájukkal együtt a nagy találkozásra és arra, hogy mindketten egy csodálatos élményként élhessék ezt át. Mi történik, ha ez kicsit másképp alakul?

Leendő anyukaként a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem minden szülés és születés alakul úgy, ahogyan arra felkészültünk. Sajnos ilyenkor előfordulhat, hogy ez olyan negatív élménnyel párosulhat, mind az anyuka, mind a baba számára, mely akár az egész életükre, és a baba későbbi viselkedésére is hatással lehet. Az anyukák többsége - készülve a szülésre -, bizonyára bele is futnak azokba az információkba, amik a szülés és születés körüli traumákról szólnak. Ez egy nagyon érzékeny terület, éppen azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezeket az eseményeket egy vajúdó édesanya kontroll alatt tudja tartani, minden igyekezete ellenére sem. Ilyenkor anyaként szembesülhetünk számos félelemmel és kétséggel, bűntudattal és szégyennel, mert nem tudtunk helyt állni. Szerencsére az elmúlt évtizedekben egyre többen tanulmányozzák a születés körüli traumákat és kutatási eredményeikkel felhívják a figyelmet arra, hogy ez a téma hangsúlyos és olyan terület, amivel érdemes foglalkozni. A születés okozta negatív következmények kezelésére és feloldására pedig születtek terápiás megoldások is, mind hazánkban, mind külföldön egyaránt. Ez nagyon megnyugtató és azt jelenti, hogy vannak eszközök, módszerek, melyekkel segíthetünk feldolgozni a traumatikus élményeket a születés során. Vannak ugyanis olyan beavatkozások, mint a sürgősségi császármetszés vagy a vákuum használata, amik az adott körülmények között elkerülhetetlennek tűnnek, és fontos, hogy tudjuk, hogy az esetleges következmények terápiás módszerrel kezelhetők. Ez a tudat pedig nagyon sokat könnyíthet az anyukák lelkén, akik egy “rosszul” sikerült szülés után elhatalmasodó negatív érzések áradatában fuldokolva saját magukat hibáztatják, és megkérdőjelezik anyai minőségüket. 

Már a nyolcvanas években megdőltek azok a korábbi nézetek, miszerint az újszülöttek agya még nem elég fejlett ahhoz, hogy elraktározza a születés körül átélt élményeket. Számos kutatás igazolta, hogy a csecsemők az általuk észlelt eseményekről a sírásuk segítségével kommunikálnak már magzati korban is. Nem csak a fizikai behatások váltanak ki kommunikációt, sírással való jelzést az újszülöttből, hanem a közvetlen születés után átélt szeparáció is kiválthatja a sírást, ami erősen részévé válik a születés élményének, hiszen az éhes, törődésre vágyó babának várnia kell, hogy édesanyja biztonságot nyújtó közelségében lehessen. A születés körülményeinek javításával, barátságosabb környezettel, az anya szüléshez kapcsolódó kéréseinek tiszteletben tartásával, nagyobb szabadság megadásával az átélt élmények könnyebbé tehetők lennének a baba és a mama számára is. Mindezeket összegezve érthető, hogy miért van fontos szerepe az aranyórának, mely a korai kontaktus révén kellemes élménnyé teszi a születést, és a baba agyi fejlődésére is kedvező hatással van. 

Fontos megjegyezni azt is, hogy már magzati korból származnak emlékeink, valamint a magzat már ekkor kapcsolatba lép az édesanyával, mozgással vagy mozdulatlansággal kezdeményezve, ezt bizonyára Te is tapasztaltad. Fájdalmas ingerekre is reagál védekező mozdulatokkal az anyaméhben, mozdulatlansággal vagy a légzés és szív ritmusának a megváltozásával, valamint a hallás, szaglás, látás és egyéb érzékszervi tevékenységek már magzati korban elősegítik az anya és gyerek közötti kötődés kialakulását. 

A magzati élet során, amikor a magzat ökológiai környezete az anyaméh, begyűjti az itt tapasztalt élményeket, amik szélsőséges esetekben stressz okozta traumában is megnyilvánulhatnak. Tudva ezt, kismamaként sokszor vagyunk bizonytalanok abban, hogy amit éppen átélünk, teszünk vagy mondunk, az milyen hatással van fejlődő kisbabánkra. Sokféle élethelyzetben lehet babát várni. Elképzelhető, hogy stresszes a munkád, épp költözöl vagy suliba jársz, és nem biztos, hogy teljes nyugalomban és harmóniában telik az a bizonyos kilenc hónap. Emiatt nem kell, hogy bűntudatod legyen.

A várandósságod záró szakasza a születés, ami a legjelentősebb esemény a magzati lét során. A magzat ekkor visszaemlékszik korábbi tapasztalásaira, döntéseket hoz a születéssel kapcsolatban, ezért is nagyon fontos a támogató környezet mind a magzati lét, mind a születés során. Végül, mikor kisbabád megérkezik az új világba, megpróbálja adaptálni az új élményeket, mely során fontos, hogy a baba érezze a kapcsolatot az új világ és a magzati lét között, ami megkönnyíti számára ezt a folyamatot. Ezért is lényeges, hogy a babát ne válasszák el az édesanyától közvetlenül a születést követően, hiszen ő a legfontosabb kapocs számára a két világa között.

Sok esetben az apuka jelenléte is áthidalhatja ezt a nehézséget, hiszen a baba már őt is ismeri, a hangját, a lényét. Az apa ott tud lenni a baba mellett és az anya mellett is, amikor arra a legnagyobb szükség van. Az anya számára a várandósság alatt és a szülés során nagyon sokat számít a támogató környezet, amiben az apa óriási szerepet kap. 

Természetesen később, amennyiben szükséges, terápiás megoldásokhoz is lehet fordulni, mind a kognitív, mind a mozgás területein történő traumatikus történések feloldására. Itt csak a teljesség igénye nélkül említhetjük az Orosz Katalin által kifejlesztett születéstréning terápiás módszert vagy a Gőbel Orsolya nevéhez fűződő Varázsjátékok terápiás eszközt is. 

Ami pedig a legtöbbet segít és a legfontosabb, hogy bárhogy is alakul a szülésed és babád születése, utána a legfontosabb, amit tenned kell, hogy szeresd őt, és ezt mutasd ki a számára. Franz Renggli, svájci pszichoterapeuta ugyanis kiemeli a szülők megfelelő válaszreakcióját az első év alatt. Amikor a szülő megérti a baba által küldött jeleket, akkor nagy segítséget kaphat a csecsemő a születési trauma minél gyorsabb feldolgozásához. Hidd el, bárhogy is történt életetek nagy élménye, a szeretet és a köztetek lévő kötelék minden sebet begyógyít majd.

 Felhasznált irodalom: Andrek A. (2012). Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod. Kapocs, 11(9), 22-33.

Chamberlain, D. B. (1989). Babies remember pain. Pre-and Perinatal Psychology Journal, 3(4), 297-310.

Leboyer, F. (1978). Birth without violence. India International Centre Quarterly, 5(3), 155-162.

Orosz K., & Nagy S. Z. (2018). The Long-Term Effects of Foetal Life and Birth: A Theoretical Approach. European Journal of Mental Health, 13(1), 38-50.

Renggli, F. (2016). Aranykapu az életbe. Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból. Budapest: Ursus Libris.