Napjainkban egyre több információval gazdagodhatnak a családalapítást tervező párok, leendő anyukák és apukák a várandósság, születés és csecsemőkor alatt történő események, hatások következményeiről, és ezeknek az időszakoknak a fontosságáról a baba vonatkozásában.

Talán még nem is hordtad pici babádat a szíved alatt, de az érzés már megfogalmazódhatott benned, hogy mennyire nagy hangsúlyt kell fektess majd arra, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott tudj maradni terhességed kilenc hónapja alatt, hogy megóvd babádat a stressz okozta káros hatásoktól. Hiszen rengeteget olvastál és hallottál arról, hogy a stressz által terhelt, és érzelmi egyensúlyából kibillent anyukák testében olyan hormonok halmozódnak fel, és jutnak át a méhlepényen, aminek számos negatív következménye lehet, és akár koraszülést is előidézhet. Az átélt stressz és pszichés problémák kedvezőtlenül hathatnak még leendő babád érzelemszabályozására és viselkedésének szerveződésére is. Ezeket a tényeket tudni óriási teher, és még nagyobb nehézséget és örökös bűntudatot okoz a kismamának és később az anyukának, ha valahogy valami mégis másképp történik, mint kellene. Ha nem tudod kizárni a nehézségeket a munkahelyeden, vagy éppen költözöl és az sem megy simán, vagy ha a rosszullétek annyira kínoznak, hogy szinte már egy folytonos idegességgel ébredsz és fekszel minden nap, vagyis egyszerűen nem sikerül száműzni életedből a rettegett stresszt. Az is előfordulhat, hogy várandósságod már javában tart mikor szembesülsz azzal – talán épp egy cikket olvasva – hogy babád már a hasadban érzi azt, amit te; ráhangolódik a gondolataidra korai emlékekként elraktározva azokat. Te pedig teljes kétségbeesésedben elkönyveled magadban, hogy milyen károkat okozhattál babád fejlődésében azzal, hogy hónapokig olyasmiken gyötrődtél, hogy nem kislányod, hanem kisfiad fog születni, vagy hogy fogod pótolni az űrt, amit imádott munkahelyed ideiglenes elvesztése okoz neked.

Aztán a szülés során egy újabb adag önvádat pakolsz az eddigi terhek mellé, mert tudod milyen fontos a lehetőleg beavatkozásoktól mentes természetes szülés és születés megtapasztalása, amit, ha nem tudsz megadni babádnak, akkor nem tudod megbocsátani magadnak, hogy ez akár gyermeked megküzdéssel való viszonyát is meghatározhatja egész élete során.

Ugyanilyen szorongással és bűntudattal küzdhetsz akkor is, amikor tudod, hogy a szakemberek által is kiemelten fontos első három évben nem sikerül olyan zökkenőmentesen, megnyugtatóan és igazán békés összesimulásban megvalósítani az együttlétet babáddal. Eláraszt az információ arról, hogy a megfelelő kötődés meghatározó, és ez kihat gyermeked későbbi életére is, te pedig már látod magad előtt, hogy tetted tönkre kis csöppséged boldog életét azzal, hogy vagy teljes érzelmi önellátásra rendezkedik be vagy túlzottan csüng a számára fontos embereken attól félve, hogy nem maradnak mellette.

Mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy valóban lényeges és érdemes odafigyelni arra, hogy amennyire lehet kerüld a stresszt babaváráskor, figyelj befelé és építsd a kapcsolatot babáddal már akkor, amikor a pocakodban van. Az is tény, hogy rengeteget tud segíteni a támogató és megnyugtató környezet a szülés során, hogy ezt a meghatározó élményt te és babád is minél könnyebben élhessétek át, valamint a biztonságos kötődés kialakulása is számos előnyt jelenthet gyermekednek későbbi élete során. Itt most akár tehetnénk egy pontot is a történet végére… de talán érdemes néhány gondolatban azt is kifejteni, hogy mi van akkor, ha ez sajnos nem sikerült.

Franz Renggli, svájci pszichoterapeuta, így vélekedik erről a dilemmáról: „Sok szülő megretten, amikor tudomást szerez arról, mennyire jelentőségteljes és mélyen bevésődő hatást gyakorol az ember életére a magzati korszak, a születés vagy a csecsemőkor. Ilyenkor azt kérdezgetik maguktól, milyen terheket, mely saját, fel nem dolgozott korai sérüléseiket adták át a gyerekeiknek. (…) 45 esztendős pszichoterápiás és kutatói munkásságom alapján nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy semmit sem rontottak el!”

Renggli több magyarázattal is alátámasztja ezt a sok szülő számára hatalmas megkönnyebbülést jelentő mondatát.

Először is tisztázza, hogy a modern civilizációkban már eleve egy nehezített pályán indul minden anyuka és apuka, hiszen ez a modern életstílus már több ponton szakított a hagyományos kultúrákban még folyamatosan és minden helyzetben jelenlévő testi összeolvadással anya és baba között. Az összetettebb kultúrákban, mint nálunk is, már van kiságy és gyerekszoba, ami egyfajta elválasztást is szimbolizál. Renggli ezzel azt akarja mondani, hogy nem az egyes szülők tesznek valamit rosszul, hanem a társadalom és kultúra változott egy olyan irányba, ahol már nehezebb boldogulni szülőként.

Azt is fontos tudatosítani a szülőknek, hogy bizonyos mértékben nekik is lehetnek kisebb-nagyobb korai sérüléseik, amik erőteljesebben felidéződnek, amikor gyermekük születik. Minden sérülés ellenére azonban az összes anyában és apában létezik egy olyan rész, ami „elsődlegesen szeretet táplál gyerekeik irányába”. Ezt egyetlen szülőnek sem szabad elfelejteni. A gyerekek kifinomult érzékkel képesek megérteni a szüleiket egészen pici koruktól, azt is érzik, hogy mi anyukájuk és apukájuk erős jellemvonása, és hol vannak a sérüléseik, és ezeket, mint tapasztalatok, mind beépítik. Renggli azt is mondja, hogy ha a szülők képesek a korai sérüléseikkel, nehézségeikkel szembenézni, akkor nagyon sokat tehetnek gyermekeikért.

Ezáltal hatalmas segítséget nyújthatsz neki olyan területeken, ahol azt gondoltad, hogy helyrehozhatatlan károkat okoztál. A csecsemők is megértik, ha a fülükbe suttogva elalváskor elmondod neki, hogy nehéz napod volt, de ennek nem ő az oka.

Ehhez részben kapcsolódva azt is hasznos tudni, hogy van olyan elmélet, ami azt mondja, hogy a kötődés során a csecsemő egy olyan belső munkamodellt állít fel az édesanyjával való kapcsolata alapján, amit mindaddig alkalmaz, amíg ez eredményre vezet az emberi kapcsolataiban. Ha azonban ez a modell nem segít az alkalmazkodásban, vagyis nem tud vele érvényesülni, megfelelően működni, akkor képes arra, hogy ezt megváltoztassa. Ezen érdemes elgondolkodni, amikor éppen azon rágódunk, hogy valamikor az elején, amikor annyira fontos lett volna, egy ideig nem tudtunk jól kapcsolódni… talán van, amit a gyermekünk ki tud majd javítani…

Nem utolsó sorban pedig az is egy nagyon fontos tény, hogy te is és babád is rendelkeztek a rugalmas ellenállás képességével, amit más néven rezilienciának neveznek. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy vannak bizonyos faktorok, amik segítenek a babának és felnőtteknek is, hogy könnyebben vészeljenek át nehézségeket, adott esetben úgy, hogy ez nem is hagy maradandó nyomot a lélekben. A család stabilitása, a szülői szeretet, az általuk nyújtott biztonság mind növeli ezt az ellenállóképességet, számos más faktor mellett, amire most ebben a cikkben nem térünk ki.

Igen, tudjuk tehát, fontos, hogy telik a várandósság, milyen a születés és hogy alakul az első három év, de az is legalább annyira fontos, hogy tudatosítsuk, hogy nem vagyunk rossz szülők, ha valami nem úgy alakul, ahogy ideális lenne, hogy nem ostorozhatja magát egyetlen anyuka vagy apuka sem, mert rájött, hogy elrontotta, és ez helyrehozhatatlan. Nem helyrehozhatatlan, csak oda kell figyelni, és adott esetben dolgozni vele.

Felhasznált irodalom: Cole, M. & Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó

Renggli, F. (2016). Aranykapu az életbe. Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból. Budapest: Ursus Libris.