„A legtöbb nő szülni akar, ahelyett, hogy hagyna kibontakozni egy folyamatot.” – írja Békési Beáta klinikai szakszpszichológus, és felteszi a kérdést: „Miképp lehet megtanítani és megtanulni szélcsendben, hogyan kell viharban vitorlázni?”

Te felkészültél a szülésedre?

Nem. Nem készültél fel a szülésedre. Mert egy szülésre nem lehet felkészülni. Akkor sem, ha nem az első. Minden szülés más. Nem olyan, mint egy forgalmi vizsga vagy az érettségi. Nem tudod begyakorolni, vagy megtanulni, de még megtervezni sem. Nem mindenki ugyanazon a pályán megy végig vagy ugyanazt a dolgozatot írja meg. Minden szülés egy kis egyedi történet, amit csak akkor ismersz meg teljes egészében, amikor véget ért. Készülődhetsz, hangolódhatsz, információkat gyűjthetsz, de a FELkészülés hamis illúzió. „A legtöbb nő szülni akar, ahelyett, hogy hagyna kibontakozni egy folyamatot.” – írja Békési Beáta klinikai szakszpszichológus, és felteszi a kérdést „Miképp lehet megtanítani és megtanulni szélcsendben, hogyan kell viharban vitorlázni?”

Természetesen az előzetesen megkapott tudás, információk, eszközök nagyon hasznosak és elengedhetetlenek, csak helyükön kell kezelni őket, mert elnyomhatják az ösztöneidet. Megnehezítik, hogy az agyadat kikapcsolva az érzéseidre, magadra és kisbabád aktuális jelzéseire figyelj, arra, hogy neked, nektek, ott és akkor mi esik a legjobban. 

Egy „szülésfelkészítőn” való részvétel elvitathatatlan érdeme, hogy csökkenti az ismeretlentől való félelmedet. Emellett azonban hamis magabiztosságot is adhat, azt az érzést keltheti benned, hogy azzal, hogy elmentél egy pár órás vagy alkalmas oktatásra, már mindent megtettél a szülésedért, már mindent tudsz, és nem érhet meglepetés. Pedig mennyire, hogy érhet. Előfordulhat, hogy az első pillanattól kezdve nem az elhangzott vagy vágyott forgatókönyv szerint alakulnak a történések, és ott állsz megsemmisülve, elveszetten, és az elejétől azt érzed, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj. Mert erre az eshetőségre pont senki nem készített fel, mert te nem így akartad, te nem így képzelted, nem gondoltad, hogy ez veled megtörténhet. 

A legtöbb „szülésfelkészítőn” egy olyan ideális szülésélményt vázolnak fel, ami sajnos nem minden nőnek adatik meg. Részletezik, hogyan fog elfolyni a magzatvíz, milyen színe lehet, milyenek lesznek a fájások, mikor kell elindulni a kórházba, az apuka majd milyen fájdalomcsillapító masszázs mozdulatokkal segíthet, milyen pózban célszerű vajúdni, és hasonlók. De mi van akkor, ha egyik részét sem ismered fel a történéseknek? Mondjuk, mert egy CTG-ről nem engednek haza, mert szülésindításról kezdenek el beszélni, mert egyáltalán nem folyik el a magzatvíz, mert azt érzed, hogy apuka nem, hogy ne próbáljon masszírozni, de hozzád se érjen, rád se nézzen, vagy, mert semmi kedved állva, rogyasztva vagy vízben vajúdni, hanem összekuporodva esik jól, a szülőágyon, de jaj, akkor ezt most rosszul csinálom, mi lesz a gravitációval...?

Azért mert végül mégis kértél fájdalomcsillapítót, mert a végén vákuummal segítettek neked, vagy, mert valamit nem úgy csináltál, ahogy „kellett volna”, vagy valami máshogy történt, mint ahogy annak történnie „kellett volna” – a sürgősségi császárról már nem is beszélve. 

„…nem kedvező, ha a „természetesség” mindenáron való hajszolása akár a szülőnő, akár a környezet részéről irreális és konok elvárásokat kelt. Nem „természetes” ugyanis előre állást foglalni például fájdalomcsillapítással kapcsolatban, akár így, akár úgy. Úgy tűnik azonban, hogy ma a természetességnek ez a fokmérője, érintetteknél, szakembereknél egyaránt.” – írja a már korábban is említett Békési Beáta.

Egy értő „szülésfelkészítőn” így hangsúlyozzák egyrészt azt, hogy az ismertetett módszerek és eszközök alkalmazása mind lehetőség, amit ha akkor és ott úgy érzed, használhatsz, nem pedig elvárás, és nem csak akkor csinálod jól, ha pont úgy csinálod, ahogy elmondják, mert az egyedi körülmények mindent felülírhatnak, és lehet, hogy az ösztönöd ott és akkor mást sugall majd neked. Másrészt azt is kiemelik, hogy ha valami mégsem úgy történik, ahogyan azt elképzelted, tudd, hogy Te nem csináltál semmit rosszul, és a legtöbb, amit tehetsz, hogy ezt tudatosítod magadban, mert hosszútávon, és a babád szempontjából is, kevésbé az fog számítani, hogy valójában, hogyan történt, hanem az, hogy te hogyan állsz a szüléstörténetedhez, hogyan éled meg kisbabád világrajövetelét, milyen érzésekkel gondolsz vissza rá, bűntudattal és haraggal vagy elfogadással.

..ja és nevezzük át a szülésfelkészítőket, légyszi! ☺

Felhasznált irodalom: 

Békési B. (2010). Családot kell születni. Várandósság és szülés a lélektani változások tükrében. Pannonhalmi Szemle, 18(4)

Kitzinger S. (2008). A szülés árnyékában: Katarzis vagy krízis? Budapest, Alternatal idézi Héjja-Nagy, K. (2019). Anyai élmények, módosult tudatállapotok a várandósság és szülés-születés körül. Varga K., Andrek A. és Molnár J. E. (Szerk.). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében, Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Photo credit: JB Photography / jessieandbree.com