„Ő a mi kis boldogságunk!” - halljuk sokszor kisbabás anyukák, apukák szájából. No de vajon valóban igaz ez? Egy gyermek születése valóban boldogságot hoz magával? Szerencsére a pszichológusok szeretnek kutatni, ezért több kutatási adattal is rendelkezünk ebben a témában, így utánajártunk, hogy igaz-e a fenti állítás.

Az éremnek az az oldala, hogy mennyi örömöt hoz magával a babavárás, és a baba megszületését követő időszak, kevésbé önthető szavakba.

A szülői szeretet érzése, és a számos hozzá köthető pozitív érzés található tehát az érem egyik oldalán.

Az érem másik oldalán számtalan tényező összjátéka szerepelhet. Előfordul, hogy a kismama végigaggódja a terhességét, aminek egyik komoly - talán nem is tudatosult - oka, hogy a terhesgondozás során a terhes nőt sokszor valóban betegként kezelik. Emellett nem ritka, hogy hol enyhébb, hol erősebb – akár az egész terhesség alatt fennálló – fizikai rosszullétek is beárnyékolhatják ezt az időszakot. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a gyermekre készülés komoly anyagi erőfeszítéseket is igényel a szülőktől, a családtól. További megdöbbentő adat – egy 300 magyar családot vizsgáló kutatás tanúsága szerint –, hogy a megkérdezett anyukák egyharmada nem tervezte kisbabáját (vagy egyáltalán nem akart gyereket, vagy később szeretett volna), míg a leendő apukák 40%-a nem örült neki, hogy gyermeke lesz. Óriási számok. Ezek mellett természetesen még számos nehézség beárnyékolhatja a várandósságnak a köztudatban elterjedt olyan felhőtlen, boldog várakozással teli időszakát. Az említett kutatást végző szociológus, Losonczi Ágnes szavaival élve: 

A várandósságot követi a szülés élménye. „A szülésben mindig is elvált a kín és a fájdalom az életteremtés érzésétől, a fájdalmas vajúdás az életre hozott gyerek rátalálásának, a megpillantásának boldogságától.” – írja Losonczi Ágnes. Legtöbbször keverednek tehát a negatív és pozitív megélések, azonban az, hogy kinek melyikből jut több vagy kevesebb, ki hogyan éli meg és hogyan gondol vissza rá, már anyáról anyára változik. Szélsőséges esetben egy traumatikus szülés után még hosszú ideig jellemző lehet a poszttraumás stressz zavar, olyan tünetekkel, mint a rémálmok, saját testtől való idegenkedés, folyamatos készenléti állapot vagy bénító szorongás, ami egyébként apukáknál is kialakulhat abban az esetben, ha apás szülés történt.

Attól függetlenül azonban, hogy a szülés negatív vagy pozitív élményként csapódott-e le az anyában, komoly kihívásokkal teli időszak fog következni azt követően is az életében. Régebben, a hagyományos falusi kultúrákban a gyermekágyat így hívták: a „boldogasszony ágya”. Akkor még a közösség, illetve az együtt élő nagycsaládok tagjai segítettek az újdonsült anyukának, hogy elsődleges feladata az újszülött ellátása lehessen, az anya és gyermeke minél jobban összehangolódhasson, ezzel maximálisan megélve ezt az időszakot. Mára a generációk együttélésének megszűnésével extrém kimerültség, és kialvatlanság jellemzi a friss anyukákat. (Erről a témáról, és a kialvatlanságra való gyógyírről, ITT olvashatsz.)

Ilyen körülmények között kell azonosulni a családi szerepek átrendeződével, hogy a szülőkből nagyszülők lesznek, a korábbi szerelmespárból pedig apa és anya lesz. Az új élethelyzettel kapcsolatos érzések magukkal hozhatják a gyász érzését, hiszen egy hosszú időszak lezárul, már minden ugyanolyan, mint azelőtt volt, sohasem lesz. Ez igaz azokra a családokra is, ahol nem az első gyerek születik meg, hiszen ott is történik egy komoly átrendeződés, a „család szeme fénye” mellé érkezik egy újabb „család szeme fénye”, és az új testvér elfogad(tat)ása is komoly nehézségeket tud okozni.

A szülés körüli lelki megpróbáltatásokról beszélve egy témát még mindenképpen érinteni kell, egyre többen hallanak is már róla, ez pedig nem más, mint a depresszió. Ez az állapot a köztudatba főleg szülés utáni depresszióként vonult be, pedig legalább ugyanennyi nő van, aki már a szülés előtt, vagyis terhessége alatt is depressziós.

A tapasztalat szerint azonban vannak tényezők, amik növelik a kockázatát, így azok veszélyeztetettebbek, akiknek irreálisak az elvárásai magukkal szemben (!), akik körül hiányzik a támogatás, illetve akik nem számíthatnak partner(ük)re. 

Amikor a szülés körüli nehézségekről beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül a testet érő megpróbáltatásokat sem, hiszen a test és lélek elválaszthatatlan egymástól, és számtalan testi változást is fel kell dolgoznia a friss anyukáknak. A testük sok esetben megszenvedi a szülést, gyakran a szoptatás sem egy leányálom jellemzően a kezdeti időszakban, emellett sok anyuka türelmetlenül várja testének visszaalakulását, sokszor hiába, hiszen – ha mások nem is látják, de ők igen, hogy – pontosan ugyanolyan már sohasem lesz, és korábbi testük elvesztését szintén követheti gyászreakció. 

Egy 2014-es angol és német adatokon vizsgált kutatás azt állapította meg, hogy mind a terhesség alatt, mind a gyermekük születésének körülbelül első évében boldogabbak a szülők, majd a boldogságuk mértéke visszaesik a terhesség előtti időszakra. Megállapították továbbá, hogy a boldogság mértéke növekszik minél idősebben vállalta a pár a gyermeket, valamint minél inkább tanultak a szülők. Mindez azonban, csak az első két gyermek esetében mondható el, a harmadiknál már nem volt kimutatható a boldogság mértékének a növekedése.

Mi a helyzet, ha magyar adatokkal dolgozunk? 2013-ban nagyszabású, 2000 személy válaszát vizsgáló, és sok kérdésre kiterjedő kutatás zajlott le Magyarországon, ez volt a Hungarostudy. A kutatás teljesen eltérő pontjain (különböző kérdőívekben) kérdeztek rá a kitöltők boldogságérzetére, és arra, hogy született-e gyerekük 1 éven belül, illetve, hogy fog-e születni. Ezt azért fontos kiemelni, mert amikor az embereknél a gyermek születésével kapcsolatban kérdeznek rá, hogy mennyire boldogok – ezt a pszichológia „előfeszítésnek”, angolul „priming”-nak hívja –, sokan gondolkodás nélkül rávágják, hogy ők természetesen rettentő boldogok és elégedettek - hiszen ilyenkor ugye boldognak „illik” lenni. Továbbá ebben a kutatásban külön vizsgálták a nőket és a férfiakat. Hogy mi volt az eredmény? Pontosan az, mint a korábban, máshol elvégzett kutatások során. Bebizonyosodott, hogy egy gyermek születése vagy várható születése boldogságot hoz mind az apukák, mind az anyukák életébe.

Egy utolsó gondolattal zárnám ezt az írást, ami a nemek közti különbségekhez kapcsolódik. Számos kutatás tapasztalata azt mutatja, hogy a nők általánosságban boldogabbnak vallják magukat, mint a férfiak. Ennek ellenére – a legutóbb ismertetett kutatás adatai alapján – a gyermek születése körüli időszakban bár mind a nők, mind a férfiak boldogabbnak bizonyultak, mint egyébként, de összehasonlítva őket, egyforma volt a mért boldogságszintjük, nem volt kimutatható, hogy a nők boldogabbak lennének ebben az időszakban, mint a férfiak. Találtunk tehát egy olyan időszakot, amikor nem mondható el, hogy a nők boldogabbak, mint a férfiak. Érdekes. Remélem majd valamikor ennek okát is vizsgálni fogják a kutatók.

Felhasznált irodalom:

Danis I., Szilvási T., és Gervai J. (2006). Jelentős életesemények megítélése kisgyermekeket nevelő magyar anyák körében. Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiátriai Társaság tudományos folyóirata, 21(3), 184-209.

Emmanuel, E. N., Creedy, D. K., St John, W., & Brown, C. (2011). Maternal role development: the impact of maternal distress and social support following childbirth. Midwifery, 27(2), 265-272.

Félegyházi Zs. és Adler, M. (2013). Hangulati betegségek és azok kezelése a terhesség alatt és a szülés után–áttekintés. Neuropsychopharmacol Hungarica, 15(1), 40-48.

Gitidészné Gyetván,K., Schneiderné Diószegi E. és Molnár J. E. A gyermekágyas időszak testi és lelki történései. Varga K., Andrek A. és Molnár J. E. (Szerk.). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében (286-296. old.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Losonczi Á. (1998). A legnagyobb életforduló: a gyerekvárás, szülés, születés - A társadalomkutató szemével. - Kutatási tapasztalatok – gondolatok. Előadás az Aktív Szülés Társaság részére, Dobogókő, 1998.

Myrskylä, M., & Margolis, R. (2014). Happiness: Before and after the kids. Demography, 51(5), 1843-1866.

Szabó G., Szántó Z., Balog P., és Kopp M. (2010). Az életesemények, a stressz és a megküzdés nemi különbségei. Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 11(4), 349-369.

Ungár J. (2020). Hoz-e boldogságot egy gyermek születése. Műhelymunka.