Előfordult már veled is, hogy miközben tanácstalanságodban beleástad magad egy éppen aktuális "baba témába", nemhogy egyre tisztult volna a kép, hanem inkább elveszettebb és bizonytalanabb lettél?
Ne aggódj, nem csak veled történt már ilyen.
Ha csak abba gondolsz bele, hogy mennyi könyv született az egyes baba neveléssel kapcsolatos módszerekről, praktikákról, amelyek mind más és más legjobban működő megoldást javasolnak, talán nem is olyan meglepő, hogy alkalomadtán összezavarodsz, sőt, talán már-már szükségszerűnek mondható.
Emellett egyik barátnőd ezt mondja, másik barátnőd azt mondja, anyukád a harmadikat javasolja, a védőnő és a gyerekorvos pedig ennek az ellenkezőjét. Természetesen mindenki jót akar, mert mindenki azzal a megoldási javaslattal áll elő, amelyikben ő őszintén hisz, amiről jókat hallott vagy amelyik neki már egyszer bevált.
És itt a lényeg. Mindenkinek más válik be. Te is más vagy, mint a barátnőd vagy anyukád, és a Te babád is más, mint a barátnődé, vagy akár amilyen Te voltál, és ha ez még nem lenne elég, mindketten folyamatosan változtok is. Kisbabád egyre csak fejlődik, mint ahogyan Te is egyre több anyai tapasztalattal rendelkezel, amik között vannak sikerélmények és kudarcok is. Lehet, hogy akadnak magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb időszakaid, amit nehezebb napok követnek, és azt érzed, hogy már nem hogy azt nem tudod, hogy kisbabádnak mi lehet a jó, de már azt sem, hogy neked mi lenne a jó. Pedig amikor még nem született meg, mindent olyan jól tudtál…
Adjál cumit, ne adjál cumit. Mindenképp fejjél tejet, nem szükséges tejet fejni. Igény szerint szoptasd, de a napirendet igyekezzél betartani. Fontos a testkontaktus, de nehogy vele aludj! …és sorolhatnánk a sok kényes témát, valamint a legjobb megoldásokat ígérő módszereket, amik csak arra jók, hogy összezavarjanak, és teljesen kétségbeessél.
Ilyenkor aztán előbb vagy utóbb, de mindenkihez megérkezik a legjobb tanács, amit csak kaphat: hallgass az ösztöneidre. Az anyai ösztöneidre. Azonban előfordulhat, hogy Te továbbra sem találod a választ. Milyen anyai ösztöneimre? Hol vannak az ösztöneim? Egyszerűen nem súgnak semmit, és Te egyre elveszettebb leszel, rossz anyukának érzed magad, úgy érzed, megbuktál anyaként, nőként, hiszen az anyai ösztön híres egy dolog, hát hol bujkál a tied? Ilyenkor nagy valószínűséggel a sok jó tanácstól, valamint az igyekezetedtől, hogy a lehető legjobban és legjobbat csináld, nehéz meghallanod ösztönöd hangját.
Nincsenek örökigazságok, és kinyilatkoztatások a babaneveléssel kapcsolatban, így a bölcsek kövét sajnos mi sem tudjuk átadni Neked, csak abban szeretnénk megerősíteni, hogy bármit is teszel, bármelyik megoldást is alkalmazod, már tettél valamit, és jó úton jársz, hiszen felismerted a megoldandó helyzetet, és kezelni próbálod. Akkor pedig, ha elsőre nem találod meg a ti megoldásotokat, ne ess kétségbe, mert mind az anyaságot, mind a babádat tanulnod kell. Ha figyelsz kisbabádra, figyeled a reakcióit, hidd el, előbb vagy utóbb, de megtalálod a megoldást, vagy akár ha még mindig nem, akkor azon kapod magad, hogy a helyzet már magától is megoldódott, egyik napról a másikra megszűnt a probléma. Ekkor lélegezz egy nagyot, mert talán már küszöbön is toporog a következő megoldandó feladat.
Az anyai ösztön felfedezésében pedig azon kívül, hogy babádat, babád reakcióit, valamint magadat figyeled, még egy dolog tud segítségedre lenni. A hozott anyamintáid felkutatása.
Ha megteheted, elbeszélgethetsz anyukáddal, érdeklődhetsz, ő hogyan élte meg az anyává válást, majd igyekszel utána magadban is keresgélni, Te mit csinálsz ugyanúgy, mihez viszonyulsz hasonlóan, vagy esetleg éppenséggel pont teljesen máshogy, és ennek mi lehet az oka. Ezek apró jelzőfények tudnak lenni a nagy sötétségben, és talán fogódzókat tudnak adni neked, hiszen ha már valamennyire magadat képes vagy tisztábban, tudatosabban megfigyelni, és látni, talán könnyebb lesz meglelned azt a bizonyos anyai ösztönt is, és talán egyre hangosabban fog súgni neked, és Te egyre tisztábban fogod hallani.
Arra pedig mindenképpen bíztatunk, hogy nyugodtan próbálj ki különböző megoldásokat. Nem baj, ha rögtön az első, vagy akár még a második, harmadik sem válik be. Ha jólesik hallgass meg különböző tanácsokat is, csak mindig tartsd szem előtt, hogy az, ami az egyik babánál működött, nem biztos, hogy a tiednél is fog, illetve az is lehet, hogy csak idő kérdése, és ma még nem működik, de holnap már nála is fog. Persze ugyanígy az is előfordulhat, hogy ma még működik, de holnap már nem fog.
Ez a folyamat, ahogy babáddal tanultok, tanuljátok egymást és szerepeiteket, akár kettőtök táncként is felfogható. Hol erre léptek, hol arra léptek, hol visszaléptek, hol előre, néha csodálatosat forogtok együtt, néha pedig sután, a ritmust keresgélve, ráléptek egymás lábára, de akkor is táncoltok. Ugyan nincsen előre megírt koreográfia, de ha jól megfigyeled azt, ahogyan együtt, és egyre inkább egymásra hangolódva lépegettek, és kicsit kívülről ránézel a táncotokra, talán észreveszed, hogy valami mégiscsak mozgatja az egészet, van egyfajta dinamikája, valamitől mégiscsak működik. Még az is lehet, hogy valami olyan működteti, amit eddig észre sem vettél, talán még azt is gondoltad, hogy nem is létezik. Valami anyai ösztönnek nevezett megfoghatatlan híres dolog…
Felhasznált irodalom: Felhasznált irodalom: Stern D. (1998). Anya születik. Budapest: Animula Kiadó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.